Hajós lassan 10 éve van szem előtt, tévésként és zenészként. Mindig kategóriahatárok között mozgott, de csak félig tudatosan. Zenésznek autodidakta bohóc, bohócnak pedig inkább amatőr zenész maradt. Eltekintve a telhetetlen hiúságból fakadó sirámoktól, hogy „jaj, miért nem vesznek engem komolyan“, az utóbbi években egyre többet foglalkoztatja e két szerepkör összeforrasztása. Bár a tévéműsoraiba mindig bevitte a zenét, ott az – akármilyen sikeres pillanatokat hozott is – megtűrt, alkalmazott műsorelem maradt. És hiába rögtönzött az Emil.Rulez! koncerteken standup-okat a számok között, vagy széttörte vele a koncert ívét, vagy ellopta a showt.

"Az alapötlet hangsúlyosan épít a konkrét szereplők képességeire, és tapasztalataira. Összeszokott, képzett muzsikusokról és humoristákról van szó, akikkel évek óta együtt dolgozom, s akiknek egyéb képességei speciálisan alkalmassá teszik őket a többfunkciós feladatellátásra. A dobos pl. hangszerelt már lemezeket, amelett volt már tévében is vicces, a basszusgitáros pedig billentyűzik és elektronikus zenét rak össze számítógépen, miközben tapasztalt kameraman és jókezű vágó. A szöveges tartalom közreműködői maguk is standuposok, televíziós háttér- és front, valamint
színpadi tapasztalattal rendelkező fellépők, az egyiket producer korában megölelte Conan O’Brian, a másik viszont tud ukulelézni is, bár programozó matematikus. A trombitás hazánk zenei kivállósága, nemzetközi hírű kortárs zenész, a dalszövegíró pedig egy országos rádió főszerkesztője, ha épp nem gitározik. Énrám meg talán bejön a közönség…"